Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem. Álláspontom szerint csak egyetlen nyilvántartás alkalmas a magánycélú használta dokumentálására, az pedig a kellő adattartalommal vezetett útnyilvántartás, illetve ennek egyik változata a kiküldetési rendelvény.
Megjegyzem, hogy a kiküldetési rendelvény mellett szükséges egy folyamatosan vezetett útnyilvántartás is, mivel a teljes körű futás teljesítmény csak ezzel dokumentálható.
Az útnyilvántartásban szükséges megjelölni azon utakat, amelyeket nem üzleti célból futottak a járművel. Az eltérő célú futásteljesítmények arányában kell megosztani a bérleti díj adótartalmát levonható és nem levonható részre. Fontos, hogy a jármű birtokolása okán fizetett adó (cégautó adó) miatt nem válik üzleti célúvá a magánhasználat. Az adónem megalkotásakor kizárólag az Szja tv. szerinti adómentes magáncélú használatra volt tekintettel a törvényalkotó. Vagyis a magáncélú használat adómentes az Szja tv. szerint, de az Áfa tv. nem teszi lehetővé az adó levonását magáncélú használat esetében.
Természetesen lehetősége van az adóalanynak olyan döntést hozni, hogy nem vezet útnyilvántartást, és így nem vonja le a bérleti díj adótartalmának részét vagy egészét.
A szabálynak eltérítő hatása volt az elmúlt években. Az eltérítő hatás azt jelenti, hogy az adóalanyok a szabály változásának okán megváltoztatják a viselkedésüket, szerződéseiket az adó optimalizálása érdekében. A levonási jog engedélyezése miatt egyre többen döntenek a tartós bérlet, illetve az operatív lízing konstrukciók mellett a jármű tényleges megvásárlása helyett (27% adómegtakarítás). E konstrukciók esetében a szerződésben nem rendelkeznek a felek egyértelműen a tulajdonjogról. Gyakori, hogy a szerződésben a bérleti konstrukció mellett a kikötnek a felek vételi jogot vagy vevőkijelölési jogot a bérlőnek.
A szerződések több problémát vetnek fel a gyakorlati élet során. A lízingbe adó illetve a tartós bérbe adó, rendre egy nagyobb összegű első díjat köt ki, ami sok esetben eléri a jármű értékének 40%-át.
Hogyan lehet arányosítani az első havi bérleti díjat, ami a jármű értékének jelentős hányadát teszi ki? Az első díj esetében csak az első havi futásteljesítmény alapján kell arányosítani, vagy valamilyen hosszabb időszakra kell vizsgálni a futásteljesítményt, hiszen az első díj, jelentős összege végül is nem csak az első hónapot érinti? Két lehetőség adódik az egyik, hogy kizárólag az első havi futásteljesítmény alapján arányosítjuk a jármű értékének 40%-át kitevő első havi bérleti díjban felszámított adót, és felvállalunk egy esetleges adóhatósági konfrontációt.
A második lehetőség az gyakorlatilag nem is lehetőség, mivel végtelenül bonyolult elszámolási metodikát igényel. A második lehetőség abból a valóságnak megfelelő feltételezésből indulunk ki, hogy a 40%-os díj nem az első hónapra vonatkozik, hanem a teljes bérleti időszakra. Ennek megfelelően minden hónapban megvizsgáljuk, hogy hónapról-hónapra, hogyan változik a göngyölített adatokból számolható felhasználási arány, és ennek megfelelően az első havi díjban felszámított adó levonható részét minden adó elszámolási időszakban korrigáljuk a 132. § foglaltak alapján (mivel nem tárgyi eszközről van szó, hanem szolgáltatásvásárlásról, így a 135. § szerinti adó elszámolási metodika nem alkalmazható).
Alapvetően javasolható, hogy az adóalany az első hónapban olyan mértékű magáncélú használatot mutasson ki, amilyen mértékűnél magasabbat a további hónapokban nem fog kimutatni. Ha az első hónapban kimutatat 30%-os magáncélt, majd a bérlet további időszaka alatt ennél kevesebbet (20-29%) mutat ki, akkor az első havi 70%-os levonási részt a későbbiekben nem kell módosítania.
Forrás: Önadózó
